Sasvári Sándor

Életrajz

Sasi nyolcévesen alapította első zenekarát, s tízéves korában kezdett el saját szerzeményeket írni nővérével. Az otthoni autodidakta gitározgatás után nyolc éven át tanult klasszikus gitárt, az iskolai szünetekben Beatles-dalokat zongorázott barátaival. Zenei ízlését a legkülönbözőbb hatások formálták, hiszen míg a zeneiskolában klasszikus szerzők darabjait gyakorolta, és zenekaraival beatzenét játszott, otthon jazzt és jazz-rockot hallgatott. Kedvencei között volt a Chicago, a Blood, Sweat and Tears, Chick Corea, Santana és a Deep Purple.

Sasi később több zenekarban is játszott, mielőtt 1982-ben kíváncsiságból jelentkezett a Rock Színház társulatába, ahol már rövid idő múlva komoly lehetőséget kapott (Sztárcsinálók – Juvenalis) és amelynek egészen 1993-ig tagja maradt.

Az igazi kiugrást a Jézus Krisztus Szupersztár 1986-os magyarországi bemutatója hozta el számára, ahol a címszerepben nyújtott máig emlékezetes alakítást. A Szupersztár után számtalan további szerep, turné és külföldi vendégszereplés következett: Játszotta Jean Valjean-t a Nyomorultakban, Che-t az Evitában, John-t a Miss Saigonban. Az Evitával végigturnézta Németországot, Ausztriát és Svájcot. Basil Hallward szerepében részt vett a Dorian Gray c. musical angol nyelvű előadásán Londonban, majd a duisburgi Musical Theatre vendégművészeként két éven át Jean Valjean-ként lépett színpadra Németországban. A budapesti Madách Színházban évek óta az egyik címszereplője Az Operaház fantomja c. Lloyd-Webber musicalnek.

Emellett Sasi a mai napig gyakorló zenész, aki gyermekkori lelkesedését megőrizve dolgozik zenei fejlődésén – jóllehet ma már gitárokkal és billentyűs hangszerekkel gazdagon felszerelt házi stúdiójában, ahol az inspirációt kiváló ízléssel összeválogatott és irigylésre méltóan gazdag CD és DVD gyűjteménye is segíti.

A zene és a színpad mellett a Sasi másik nagy szerelme a lovaglás, amelyet sikeres aktív versenyzőként művel. Életét családja – két kislánya és felesége – teszi teljessé.

További információk: www.sasvarisandor.hu

Fotók: Kanyó Béla